Gyergyószék Gyergyóremete Eszenyői vízimalmok

Eszenyői vízimalmok

Gyergyószék Gyergyóremete Remetea

Az eszenyői malomnak nincs párja

Eszenyő a Gyergyói-medence egyik legeldugottabb, de talán legszebb tanyája. A látvány és a még fennmaradt vízimalmok mint technikai műemlékek akár turistacsalogató szerkezetek is lehetnének. A híres Góga-porta, Rózsika asszony szövőszéke, kétkezi munkájának népviselet-termékei olyan kincsek, melyek vendégeket, látogatókat érdemelnek. A néprajzi értékek mellett az itt élők barátságos vendéglátása és a rendkívül ízes nyelven előadott beszámolók miatt is érdemes meglátogatni az Eszenyő-patak völgyét.

Eszenyő a Hargita megyei Gyergyóremete központjától jó öt-hat kilométerre fekszik.
Eszenyő mellett még két szórványtelep található, a 11 km-re található, Kicsibükk és a 6 km-re fekvő Martonka nevű tanyák. Az 1970–80-as évek falusorvasztó politikája miatt mindkettő elnéptelenedett. Eszenyő nem hagyja magát.
Ha a gyergyói ember Eszenyőről hall, az első, ami eszébe jut, az a híres népdal: Eszenyőben megérett a sáté – azaz a sás. Sokan tudnak még a Gyergyóremete szomszédságában elterülő szórványtelep vízimalmairól, ám igencsak elenyésző azok száma, akik veszik a fáradságot, és meglátogatják a kis tanya nagy kincseit. A gyergyószéki szórványtelep a székely furfang egyik legékesebb bizonyítéka, az itt megtelepült székelyekről az a hír járja, találékonyságuk nem mindennapi. Ha kellett, fából vaskarikát ácsoltak, kettéhasították a szőrszálat, ha székely kapu faragása közben „elromlott" a gerenda, szekérrúdnak még mindig bevált, ha pedig annak sem, akkor megmaradt a lehetőség fogpiszkálót eszkábálni belőle. Egyértelmű, hogy ez a nép a patak vizét sem hagyta csak úgy lefutni, hanem felhasználta azt. Ha már ereje van, dolgozzon! Így aztán malmokat, vízifűrészeket, ványolókat, kásatörőket működtettek a helybeliek.
Góga Rózsika néni őshonosnak mondható a kis településen. Ha távoli földről érkeznek látogatók, turisták, fotósok a tanyára, a lakók egyenesen hozzá irányítják a vándort.
Rózsika asszony háziállatai társaságában éldegél egy öreg vízimalom mellett. „Megvan ez a malom vagy kétszáz éve, apósomnak az apja építette, legénykorában. Valahonnan Moldovából költöztek ide. Itt megtelepedtek. Vettek egy kicsi földet, építettek rá egy kuckót, aztán kezdtek terjeszkedni, malmot építeni. Ide, Eszenyőbe így lettek a malmok. Akkoriban az emberek ide jártak szemest őrölni, s aztán vitték vissza a lisztet. Régebb szitásmalom volt ez, kijött a búzából külön a korpa, aztán külön a veres liszt s a fehér liszt is. Legkésőbb a kásatörő Pali bácsinál maradt meg a szerkentyű. Ősszel szalmát tettek reá, és a szalma nem fagyott meg. Télen csináltuk a kását, nyáron csináltuk a posztót a kásatörőbe" – emlékszik vissza az „átkosra" Rózsika néni.

Egy ideje azonban csak szőnyeget mosni használják a szerkezetet. Két éve is van annak, hogy őrölt egy kicsi darát a malacának. Meg kicsi búzát is, amiből cipócskákat sütött – küldött belőle a plébános úrnak is, amikor az egyházas asszonyok szőnyegeket hoztak mosni a vízi szerkentyűhöz. A malom javításához való pénz is kétkezi munkával került össze. „Szó volt róla, hogy a néptanács segít rendbe hozni a malmot, de aztán nem segítettek semmit se. Így hát megcsináltam én magam. Megszőttem egy magyarországi embernek 11 gyapjúlepedőt, s a faluba még össze-vissza vagy húszat. Azt mind ide hozták mosatni, ő kifizette, s én összespóroltam, de nem nyaltam belőle. Oda tettem, s tiszta egyedül megcsináltam" – büszkélkedik a malom mellett az eszenyői asszonyság, és leengedi a zsilipeket, hogy a malmon átfolyó csobogó vizet teljes pompájában csodálhassuk.
Otthonosan lavíroz a kérdések között, megszokta már a kíváncsiskodó látogatókat, a fotósokat, akik a malom és a szövőszék megörökítése miatt jönnek el ide a világ végére, hogy aztán magyarországi kiállításokon mutogassák a régiségeket, mondja az asszonyság. „Mindenféléket kérnek tőlem, hogy népviseletbe öltözzek, ide álljak, oda álljak, sokszor még a lakásomat is átrendezik. Mikor angyal van bennem, megcsinálom, ha ördög jön elé, akkor nem" – mosolyog a néni.
......
Csibi Márti
Hargita Népe